Tényői Tájház

Annak az építészeti stílusnak, amelyet újabban a néprajz önálló kisalföldi házvidékként különít el, legszebb példáit épp Sokoró vidékén lelhetjük meg. A típust nem az építőanyagai, hanem beosztása, tüzelő és füstelvezető berendezései, valamint a fő szerkezeti elemei alapján határozták meg. E központi bejáratú, háromosztatú, szabad-kéményes, zárttüzelős szobájú ágasfás, majd ollólábas-szelemenes tetőszerkezetű ház, s a hozzátartozó porta a 17. századtól adott otthont a születésnek és a halálnak. Nagyon célszerű szokás szerint épültek ezek a csüngőereszes, nádtetős, a ház egész hosszában húzódó pitvaros parasztporták. Amelyik még áll, az belül teljesen átépült, ha pedig eredeti formáját, sőt berendezését is őrzi, például csikótűzhelyét, búbos kemencéjét, tiszta szobáját faragott bútoraival, gerendás mennyezetével, az többnyire tájház, vagy esetleg hétvégi vagy nyaralóház. A falusi hangulatot más is bizonyítja: a virágos előkertek, a füves udvarok, a muskátlis ablakok, esetleg köcsögfák.

Az ország első tájháza Tényőn, 1975-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

A sárkéményes, soros elrendezésű tájház datált mestergerendája szerint 1789-ben épült. Berendezéseivel a 19. század második felének zselléri életét idézi. Búbos kemencéjét hagyományosan építették újjá, kamrájában pedig nagyméretű szövőszék látható. A telken megtalálható a zsellérporta majdnem minden gazdasági építménye is. A színben gazdasági eszközök is találhatók. (A kiállítás tárgyai a győri Xántus János Múzeum tényői anyagából lettek kiállítva.)

A Tájház a Kétsor u. 18. szám alatt található. Látogatható: április 1-jétől október 31-ig naponta, hétfő kivételével 10-től 16 óráig. Csoportok előzetesen időpont egyeztetéssel bármikor fogadhatók.